A havasok lábánál meghúzódó székely falu képe rajzolódik ki Az én népem (1935) és a Halhatatlan élet (1941) című regényekben is. A kisebbségi sorsban, nehéz gazdasági viszonyok közepette vergődő nép mindennapjai elevenednek meg lapjaikon. Az első regényben mindaz, ami a faluban történik, az új református lelkész köré fonódik. Botár Béla sokáig vergődik az események sodrában, míg végül a nép szívébe fogadja. A lélekrajz ebben a regényben a leghitelesebb. Jól megrajzolt alak a renegáttá vált felekezeti tanító: az író hitelesen ábrázolja eltévedésének útját, de a visszavezető lépcsőket is. A regény kicsengése optimista, szereplőit a szinte elviselhetetlen körülmények nem tudják megtörni, az anyanyelven oktató egyházi iskola épülőben van. Nyirő drámai erővel, orrbavágó élményt adó képekkel ábrázolja a székely konokságot, mellyel apa kitagadja a fiát, s aki nem látván kiutat, eldobja magától az életét. Ugyanilyen erős kép, amikor az egymást életre-halálra gyűlölő ellenségek egyikük halálos ágyán megbocsátanak egymásnak. Ugyanilyen erővel tör fel a megbánás az apában, akinek konoksága kergette halálba a saját fiát - amikor már késő. Az ilyen és ehhez hasonló képek és jelenetek azok, amik miatt Nyirőt a XX. század legnagyobb magyar tollú írói közé sorolják.